Bringás életem kezdete...

Nyaraltunk Csongrádon évekkel ezelőtt...

Sikerült mindennap futnom és bringáznom 1/2 h-t.Számomra ez nagy teljesítmény,mert mindig időhiányban szenvedek.:-)

A bringázások többnyire Jimmel együtt voltak. Nagyon élveztem vele menni. Jó érzés.

Gondolom neki is tetszett, mert hazaérkezésünk napján első utunk a HHH-ra vezetett. Én is kíváncsi voltam mit bírok terepen, de szerintem ő még jobban.:-)

Mindig csak szövegelek, most megmutathatom mire vagyok képes.:-)

1. bringázásom terepen

Bicajom egy kölcsönkapott egyszerű monti. Jim szerint: egy igazi rémálom! Acélváz, műanyag fékek és fékkar. Satufékkel nem bírtam megállni a piros lámpánál, még jó, h gyorsba felkanyarodtam a járdára.:-(

Kicsit aggódtunk is miatta, h fogunk lezúzni a hegyről.

Városon keresztül laza tempó, próbálgatom a váltásokat, hogy ráérezzek, hogyan is lesz jó.

Szépvölgyi út 1/4-ig középtányéron nyomom.

Első aszfaltos emelkedő, húha, levegő nincs, szívem majd kiugrik, ajjaj, mi lesz ebből.:-(

Meg kell állni nem bírom, pedig még 10%-s emelkedő sincs. Nagyon gáz. Azt hittem többre vagyok képes. Ajjaj, Jim is. Király!  Bicajos pályafutásomnak lőttek.:-(

Nem adom fel és nyomom, nem fog ki rajtam ez a hülye aszfalt. 1/2 óra kistányéron mire felérünk, de legalább megvan. Hurrá!

Irány be az erdőbe. Végre terep! Kicsit aggódom, hogy fogom bírni, ha már az ou-n sem ment igazán.

Meglepő, de nagyon király. Leírhatatlanul szuper érzés, mikor csak tekersz-tekersz és mész a hegy tetejére. Persze van akinek ismerős ez az érzés.:-)

Felmegyünk egy köves részen, ahol sikerül a max. pulzusomat elérnem. 179. Szerintem soha nem volt még ennyi.

Következő emelkedő, kevés lendület a tetején visszagurulok, ajjaj nincs megállás, nem is értem mi történik, puff és beborulok a bokorba. Ráadásul találkozom egy kis kígyóval. Hát ez király! 10 perc zokogás.:-(

Nem tört el semmim, nyomhatjuk tovább.

Nagyon élvezem a fák között, köves részeken a tekerést. Biztosan ilyen érzés 1 xc pálya, csak brutálisabb kivitelben.:-)

A tetejére már alig van erőm. Leszállok, vissza, leszállok, vissza! Jim látva az erőlködésemet, csak ennyit mond: told fel! Ennél nagyobb biztatás már nem is kell, biztosan feltolom!

Ez bolond! :-) Visszaülök és a maradék 100m-t kitekerem. NEM FOGOM TOLNI! :-)

A kilátás mindent elfelejtet, megérte feltekerni. Még soha nem láttam így a várost és még soha nem voltam a barátommal ilyen magasan bicajjal.:-)

Lefelé zúzunk ezerrel. A fékem nagyon tré, már azt várom mikor száll el.

Leértünk épségben.:-)

Végeredmény: életem első komoly tekerése laza 3 óra, 30 km. Jól vagyok. Meglepő, de az aszfaltos út jobban kikészített, mint az erdő. Érdekes. Már alig várom, hogy saját bicajjal tekerjek és legyűrjem az aszfaltot.:-)