2. bringázásom terepen

 

Elég eseménydús volt a szombati napom. Megbeszéltük Jimmel, h elmegyünk bringázni a HHH-ra, ketten, lazán.

Persze, h borult a terv. Bejelentkezett Pálmai Zsolt és Máté, így a laza tekerésnek lőttek.:-(

Nem baj. Ők mentek együtt, én mentem egyedül.

Dög meleg, éget a nap, egyedül nem olyan izgi, kicsit unalmas. Sebaj, azért jót bringáztam.

Délután mozi. Zsé csatlakozott hozzánk. 3D-ben megnéztük a Nascart. Hihetetlenül jó volt. Ajánlom mindenkinek .Szervezhetnénk 1 BB-s mozizást.:-)

Izgalmat levezetni mozi után elmentünk gokartozni. Ez is nagyon szuper volt.

A fiúk megbeszélték, h másnap kimennek Pilisborosjenőre, megnézni az OB pályát és bringáznak 1 lazát.

Ó! Nekem sem kellett több! Én is szeretnék menni,végre tekerhetek 1 xc-pályán.:-)

Vasárnap reggel.

Nagyon izgatott vagyok, Zalaegerszeg óta erre várok és végre kipróbálhatom magam, mire lennék képes. 

Pálya nincs kijelölve, így a tavalyi pályán megyünk végig.

Ez nem a HHH! Teljesen más, hatalmas emelkedők, durva lefelék. Hihetetlen, de egyszerűen egy emelkedőn sem bírok feltekerni. Kevés vagyok én ehhez.:-(

Azért a fiúk is meg-megállnak!:-)

Van amelyik emelkedőnek többször is neki futok, fel kell mennem, nem tolni jöttem, hanem bringázni.:-)

Lehet nem kellene erőltetni, ha nem megy, nem megy. Eldőlök és bukfencezem1-t lefelé. Még fel sem ocsúdtam, mi történik. A fiúk csak nevetnek. Király!

Jól van megyünk tovább.

Meredek-köves lefelék, fékem persze változatlanul alig fog. Nem baj! Majd csak lesz valahogy!:-)

Jön egy nagyon meredek lefelé, itt még gyalog is érdekes lemenni, nemhogy bringával.

Nem is értem, h gondoltam, h itt le tudok menni!:-)

Satufék, de a bringa egyre gyorsul! Kő az út közepén, nem tudom kikerülni. Ajjaj!

Repülök be a fák közé, puff egy fa megállít, a nyakamnál csapódik!:-( 

Felpattanok, de annyira meredek, h tovább csúszom lefelé. Jim rohan, megfog, leültet. :-)

Zsé kiszabadítja a bringám, megnézi és megállapítja, h a fék alig fog. Újat nem mondott, ezt eddig is tudtam, de bevállaltam.:-(

Megvagyok, egyben vagyok, nem tört el semmim. Kicsit fáj a lábam, a nyakam, de semmi komoly. Nevetünk!:-)

Jól van, mehetünk tovább. 

Még durvább mászások következnek. Jaj! Alig bírom.

Az utolsó emelkedőt megpróbálom végigtekerni. Lecsúszik a lábam a pedálról, még úgy is megütöm magam, nehogy maradjon egy ép felület rajtam.

Nem bírok visszaszállni, folyamatosan csúszik a lábam. Ráadásnak elkezdek lefelé csúszni. Nem akarok megint esni. Inkább leszállok és tolom. Utálom tolni! Sokkal jobban kiveszi az erőm. Mindegy! Legalább erősödik a vádlid-mondja Zsé! Köszike!

Sovány vigasz! Hiába nekem semmi sem jó!:-)

Jim mondja-már itt a teteje. Szuper, ezt még valahogy kibírom.

Csak tolom, csak tolom. Felnézek és még mindig csak emelkedik. Ó-ó! Ez már nagyon sok, nem bírom. Természetesen a fiúk, már felértek és engem várnak. Ó, h ezt mennyire utálom. Mikor rám kell várni! Még szarabbul érzem magam, a lábam nagyon fáj .Baromira sok erő kell, h feltoljam a 20kg-s bringám. Legszívesebben megállnék és egy tapottat sem tovább.

Nem tehetem! ÉN AKARTAM JÖNNI! Tolom tovább.

Végre felérek. Bringa le és megnézem a lábam. Oké, nem vészes jobban fáj, mint ahogy kinéz. Iszom és mehetünk tovább. Jim megnyugtat, nem baj, h várni kell rám. Velem jött bringázni, h együtt legyünk. Hihetetlen! Mindig tudja, mit kell mondania, h megnyugtasson.

/sőt!Igazán még Zsé is rendes volt, mondta, h ne aggódjak /  

Visszatekertünk a kocsihoz, ott már várt minket Zsé haverja. Négyesben tettünk még 1 negyed kört. Szerettem volna, ha legalább az első emelkedőn sikerül feltekernem.:-)

Jim megnyugtatott ne is próbálkozzam,nem fog menni, túl technikás. Hát jó, akkor menjünk haza.:-(

Hazaérve zuhanyzáshoz készülődöm. Te jó ég! Hogy nézek ki?! Kb.mint egy kisgyerek, aki a játszótéren volt.

Koszos, poros, tele levelekkel. Nincs rajtam egy ép bőrfelület. Hogy megyek, így dolgozni?

Délután pihi, lábborogatás.

Végeredmény:

-másfél óra, 8 km   

-első komolyabb borulásom

-mázlim, h nem törött el semmim

-már mennék bringázni, csak még nem hajlik a térdem:-(

-alig várom, h egy jó bringával lezúzzak azon a köves lejtőn 

Reszkessetek, mert jövőre szervezem a BB-s lánycsapatot a 24h-s versenyre!:-)

Bringás életem kezdete...

Nyaraltunk Csongrádon évekkel ezelőtt...

Sikerült mindennap futnom és bringáznom 1/2 h-t.Számomra ez nagy teljesítmény,mert mindig időhiányban szenvedek.:-)

A bringázások többnyire Jimmel együtt voltak. Nagyon élveztem vele menni. Jó érzés.

Gondolom neki is tetszett, mert hazaérkezésünk napján első utunk a HHH-ra vezetett. Én is kíváncsi voltam mit bírok terepen, de szerintem ő még jobban.:-)

Mindig csak szövegelek, most megmutathatom mire vagyok képes.:-)

1. bringázásom terepen

Bicajom egy kölcsönkapott egyszerű monti. Jim szerint: egy igazi rémálom! Acélváz, műanyag fékek és fékkar. Satufékkel nem bírtam megállni a piros lámpánál, még jó, h gyorsba felkanyarodtam a járdára.:-(

Kicsit aggódtunk is miatta, h fogunk lezúzni a hegyről.

Városon keresztül laza tempó, próbálgatom a váltásokat, hogy ráérezzek, hogyan is lesz jó.

Szépvölgyi út 1/4-ig középtányéron nyomom.

Első aszfaltos emelkedő, húha, levegő nincs, szívem majd kiugrik, ajjaj, mi lesz ebből.:-(

Meg kell állni nem bírom, pedig még 10%-s emelkedő sincs. Nagyon gáz. Azt hittem többre vagyok képes. Ajjaj, Jim is. Király!  Bicajos pályafutásomnak lőttek.:-(

Nem adom fel és nyomom, nem fog ki rajtam ez a hülye aszfalt. 1/2 óra kistányéron mire felérünk, de legalább megvan. Hurrá!

Irány be az erdőbe. Végre terep! Kicsit aggódom, hogy fogom bírni, ha már az ou-n sem ment igazán.

Meglepő, de nagyon király. Leírhatatlanul szuper érzés, mikor csak tekersz-tekersz és mész a hegy tetejére. Persze van akinek ismerős ez az érzés.:-)

Felmegyünk egy köves részen, ahol sikerül a max. pulzusomat elérnem. 179. Szerintem soha nem volt még ennyi.

Következő emelkedő, kevés lendület a tetején visszagurulok, ajjaj nincs megállás, nem is értem mi történik, puff és beborulok a bokorba. Ráadásul találkozom egy kis kígyóval. Hát ez király! 10 perc zokogás.:-(

Nem tört el semmim, nyomhatjuk tovább.

Nagyon élvezem a fák között, köves részeken a tekerést. Biztosan ilyen érzés 1 xc pálya, csak brutálisabb kivitelben.:-)

A tetejére már alig van erőm. Leszállok, vissza, leszállok, vissza! Jim látva az erőlködésemet, csak ennyit mond: told fel! Ennél nagyobb biztatás már nem is kell, biztosan feltolom!

Ez bolond! :-) Visszaülök és a maradék 100m-t kitekerem. NEM FOGOM TOLNI! :-)

A kilátás mindent elfelejtet, megérte feltekerni. Még soha nem láttam így a várost és még soha nem voltam a barátommal ilyen magasan bicajjal.:-)

Lefelé zúzunk ezerrel. A fékem nagyon tré, már azt várom mikor száll el.

Leértünk épségben.:-)

Végeredmény: életem első komoly tekerése laza 3 óra, 30 km. Jól vagyok. Meglepő, de az aszfaltos út jobban kikészített, mint az erdő. Érdekes. Már alig várom, hogy saját bicajjal tekerjek és legyűrjem az aszfaltot.:-)

napló vagy blog

Mindig is szerettem volna naplót írni, de a mai világban már mindenkinek saját blogja van. :)
Így gondoltam én is inkább ide írogatom a gondolataimat az életről, versenyekről, bringázásokról... arról, ami jelenleg kitölti az életemet.
Majd meglátjuk mekkora sikerrel... :)